A csendes ember rövid teszt

Az alternatív játékötletek ilyenek – persze az ember szeretne valami újat látni a mindig egyforma játékok özönében, de másrészt valószínűleg annak is megvan az oka, hogy a régi koncepciók még mindig jól fogynak. A Human Head Studios fejlesztője ennek ellenére arra gondolt, hogy „Mi a fenét”, és kiadta a The Quiet Man around the siket dán játékot – egy játékot, amelynek célja az volt, hogy a játékos számára olyan zajtalanná tegye a világot, mint a karakter számára. Ami elméletben érdekesnek hangzik, az sajnos nem működik olyan jól, mint egy igazi játék, mint ahogyan azt várnád…

Interaktív némafilm

A Csendes ember több akar lenni, mint egy játék, és ez már a cím elején is látszik: Ahelyett, hogy a CGI-jelenségekre fogadtak volna, valódi színészeket fogadtak, és minden jelenetet úgy forgattak, mint egy igazi filmet. Tehát úgy kezdjük a játékot, hogy megnézzük Dane színészt, amint végigsétál egy forgalmas utcán, és kap valamit harapnivalóra – mire a kedves eladó figyelmeztet, hogy ma este furcsa karakterek vannak az úton, és vigyáznunk kell. Ezután kerülőutak nélkül egyenesen az említett semmirekellő helyre indulunk, és először átvehetjük az irányítást: arról van szó, hogy összeverünk egy maroknyi bandatagot.

A játékban a négy akciógombot, valamint a trigger gombokat használhatod: A négyzet és a kör kézfogásokat ad, a háromszöget rúgják, az X-et pedig a kitéréshez. Használhatja az L gombokat is az előrenyomáshoz, vagy aktiválhatja a fókuszt a speciális kombók elosztásához. Ez már megmagyarázta volna az egész harcrendszert, mert sajnos nincs lehetőség új képességek elsajátítására, és a harci repertoárt sem bővítheti semmilyen elemmel. Az eredmény az, hogy a küzdelmek, amelyek egyébként az egyetlen igazi játékmenet – a játék többi része videoszekvenciákból áll –, gyorsan nagyon monotonná válnak.

Mindez önmagában nem is lenne rossz – az interaktív filmek sokszor nagy akciók nélkül is izgalmasak, és egy jó történettel el lehet nézni a monoton verekedéseket –, de a The Quiet Man című filmmel az a baj, hogy nem igazán tudod, miről van szó. az egész játék során. Ennek nem a rossz történetmesélés az oka, hanem az, hogy kicsit eltúloztad az elmélyülést; minden jelenet néma, felirat nélkül. Akár egy süket ember, aki azt nézi, ahogy Dane a gengszterfőnökével beszélget, tiltott szerelme – az említett főnök barátnője óta – flörtöl, és visszaemlékezéseket kap erőszakos múltjába. Dane-el ellentétben azonban a legtöbb játékos – köztük én is – nem tud szájról olvasni, így a The Quiet Man szó szerint úgy játssza magát, mint egy film a néma tévén, ahol csak nagyjából sejtheti, milyen cselekményt kínálnak itt.

Hang a második menetben

Aki most felteszi magának a kérdést, aki önszántából küzd órákon át monoton harcokon és néma köztes képsorokon keresztül, az kap egy kis reménysugárt: Az első sztorifuttatás után, ami ráadásul mindössze három órát vesz igénybe, indulhat egy második futam – egy röviddel a megjelenés után beküldött javításnak köszönhetően –, ahol ezúttal az összes hangot hallhatod, és követheted a történetet . Megkérdőjelezhető, hogy akkoriban annyira lenyűgözött-e a történet, hogy valóban újra meg akarja-e gombolni magát a bandatagok elárasztásával. Főleg, hogy a játék egyáltalán nem változik, kivéve a most elérhető hangokat.

FAZIT:

A Csendes ember művészi kísérlet volt, ami sajnos eléggé elment. Maga a sztori sablonos, de nem lenne rossz, és a valódi filmes jelenetek színészei is rengeteget dolgoznak – sajnos kétszer kell végigjátszani az egész játékot, hogy kijöjjön belőle valami, és az első nekifutás nem sikerül. egyáltalán nem motivál. Ezen kívül változatos küzdelmek zajlanak mindig ugyanazokkal az ellenfelekkel, és az egyetlen átlagos játékbeli grafika, amely a The Quiet Man egészét nagyon alulmaradt élménnyé teszi. Kár.

Mi az a csendes ember? Kísérleti akciójáték (majdnem) hang és felirat nélkül
Platformok: PS4
Tesztelve: PS4 verzió
Fejlesztő / Kiadó: Square Enix, Human Head Studios / Square Enix
Kiadás: 2018. november 1
Link: Hivatalos honlapján