Tróntörő: A Witcher Tales tesztelve

Eredetileg a többjátékos Gwent: The Witcher Card Game kiegészítőjeként tervezték, a Thronebreaker: The Witcher Tales már önálló egyjátékos RPG-ként is elérhető. A szerepjáték alig tálalható műfaji keveréke, egy kiterjedt kampány és a kereskedési kártyaharcok párosítása friss levegőt hoz a Witcher világába. Sikerült-e a kísérlet, itt megtudhatja.

Hajlítsa be a térdét a királynőnek!

A Thronebreakerben átvesszük az irányítást Meve, Líria és Rivia királynője felett. Andrzej Sapkowski Witcher-regényeinek rajongói valószínűleg érzékenyek az uralkodó nevére, hiszen már debütált a „The Heritage of the Elfek” és a „Tűzkeresztségben”. A CD-projekt a kiterjesztett Witcher Lore egy részét veszi át, amely még nem került kiemelésre a játékokban. A vezetőről szóló narratíva felkavaró történetet fest az árulásról, a becsületről és a nehéz döntések terhéről, amikor a királyi kötelesség azt kívánja. A történetek, a párbeszédek és a karakterek tipikus Witcher-módra inspirálnak finomsággal, epikus és izgalmas fordulatokkal. Összességében elmondható, hogy a lengyel fejlesztői stúdió a megszokott módon első osztályú minőséget nyújt. Minden szám meggyőző, kiváló beszédkimenettel, amely teljes mértékben szinkronizált németül. Meve a trilógiából ismerős arcokkal találkozik, köztük a varázsló Geralttal az északi királyságokon keresztüli utazása során. A kaland mindig izgalmas és motiváló marad a 25-30 óra játék során.

Izometrikus szempontból a Meve-et öt nagyon változatos, szabadon hozzáférhető világ irányítja. A Thronebreaker vizuálisan meglep egy gyönyörűen animált, részletekkel teli világgal. Újra és újra azon kaptam magam, hogy megállok a sok felfedezés alatt, hogy megcsodáljam a táj és a tárgyak részleteit. Ha már a felfedezésről beszélünk – miközben Meve-vel háború sújtotta vidékeken utazik, ne felejtsen el forrásokat keresni. Az arany, a fa és a csapatok elengedhetetlenek a kártyapaklid fejlesztéséhez. A rejtett kincsesládák nyomok segítségével vagy nehezen elérhető helyeken is megtalálhatók. Az arany ládák általában feloldanak tárgyakat Gwent számára, és nincs befolyásuk az aktuális kalandra. Tehát a két játékot nem lehet egymástól teljesen elszakítva nézni. Már csak azért sem, mert még a Thronebreaker főmenüjében is elérhető a Gwent indításának lehetősége.



Pestis és kolera

Az animált snittjelenetek nagyszerű színrevitellel és izgalmas atmoszférával inspirálnak. Az eseményeket egy hangulatos narrátor kíséri, aki egy igazi Witcher mese érzetét kelti. Sok, gyakran véletlenszerű találkozás során Meve nehéz döntésekkel szembesül, amelyeket nem lehet jóra és rosszra osztani. A narratív stílus kiválóan folytatja a tipikus „Semmi sem csak jó vagy rossz” stílust. Mivel társai nem mindig értenek egyet veled, fontos, hogy alaposan gondold át tetteid következményeit. A csapatok morálja is fontos szerepet játszik az utadon. A csatlósaid így reagálnak a fő- és mellékküldetések során hozott döntésekre. Ha a morál rossz szintre esik, a kártyáid elveszítik erejét. Ezzel szemben egy jó humorú hadsereg lényegesen többet oszt ki. Itt olyan egyensúlyt kell találni, amely felméri az előnyöket és a költségeket.

A The Wichter 3-ban Geralt von Riva azonosító figuraként szolgált a játékos számára; a Thronebreakerben hamar rájöttem, hogy Meve nem enged sok teret saját értékeim és ötleteim kivetítésére. A lírai királynő erős, bátor, megalkuvást nem ismer, és nagy felelősséget visel a Nilfgaard csapatai elleni háborúban. Nincs helye semleges döntéseknek. A meglehetősen engedékeny vagy kemény kormányzás lehetősége nyitott, és jelentősen befolyásolja a történelem kimenetelét. A CD-projekt szerint az utazás végén 20 különböző vég egyike vár rád. Ez egyrészt tudatos cselekvésre, másrészt többszöri átjátszásra motivál.



A karban!

A számos küzdelem bevezetése kevésbé sikerült. Így volt nehéz először megértenem az összes szabályt. Mivel nincs tapasztalatom a Gwent-tel vagy hasonló kereskedési kártyajátékokkal kapcsolatban, kicsit nehezen indultam el. Számomra kezdőként az egyes térképek és a küzdelmek tudása túl kevés részletben volt kifejtve. Egy-két óra elteltével az akadályok nagy részét leküzdöttem, és felébredt bennem a trükkös kártyapárbaj iránti lelkesedés. A szokásos, Gwent szabályait követő csaták mellett a történet- és rejtvénycsaták is sok változatosságot biztosítanak. Különösen a második megköveteli az adott paklik gondos használatát a kihívások elsajátításához. Csak egy körben kell tanulmányoznod saját csapataid és ellenfeleid képességeit, hogy megoldást találj. Eleinte idegesítőnek tartottam őket, de hamarosan megkedveltem őket, mert közvetve jó mozdulatokra tanítottak. A kártyatervek és a készségek animációja fantasztikusan van megvalósítva, és sok életet hoz a harcokba.

A csaták egyensúlyozása néhol kissé kiforratlan volt, így a harcok gyakran túl könnyűek vagy trükkösek voltak. Főleg a rejtvényharcok során tudtam néhányra megoldást találni anélkül, hogy sokat kellett volna ezen gondolkodnom, míg másoknak épp egy papírdarabot készültem elővenni, hogy felvegyem a stratégiát. Itt még van mit javítani. A történetcsatákat az aktuális történethelyzetek egyedi kártyákkal történő kreatív ábrázolása is változatossá teszi.

A Gwentből ismert standard küzdelmek három menetben zajlanak, de mindig nagy fordulatokkal lepnek meg. Meve maga is beavatkozhat a csatába a hadsereg vezetőjeként, például úgy, hogy megerősíti csapatait vagy megtámadja az ellenséget. A vezetői képességek ügyes felhasználása jelentősen megváltoztathatja a csata kimenetelét az Ön javára.



Állítsd fel a tábort, megállunk!

Az összegyűjtött erőforrásokat fejlesztésekre vagy új kártyákra költhetjük a hadsereg táborában. A képességfák felhasználhatók csapatok megerősítésére, új egyedi kártyák feloldására vagy az összegyűjtött erőforrások mennyiségének növelésére. A kiképzőhely lehetővé teszi, hogy új stratégiákat próbáljon ki az összecsapások során. A vásári sátorban minden társa találkozik, hogy élvezze a mézsört és csevegjen. Ezzel a lehetőséggel mindenkit jobban megismerhetünk és megvitathatjuk az aktuális eseményeket. A kártyapakli a parancssátorban szerkeszthető. A kártyák számának és erejének korlátozása meghatározza a bevethető hadsereg kereteit. Itt is fontos megtalálni a jó egyensúlyt a támadás, a védekezés és a speciális lapok között. Újonnan kutatott egységek is létrehozhatók először a parancsnoki sátorban, és hozzáadhatók az aktív paklihoz. Az előretekintő tervezés sokkal könnyebbé tette az életemet, különösen a játék második felében.

KÖVETKEZTETNI

A Thronebreaker: The Witcher Tales egy teljesen független szerepjáték, vagy a Gwent kiterjesztett kiegészítője? Erre olyan egyértelműen lehet válaszolni, mint ahogy Meve utálja a Nilfgaardert: Egy nagyon egyértelmű igen! Az RPG-nek nem kell a „nagyok” mögé bújnia. A CD-Projekt házának legújabb játéka fantasztikus történettel, érdekes karakterekkel, erkölcsileg komoly döntésekkel és nagy mérettel győzött meg. A szerepjáték teljesíti mindazt, amire szívem vágyik, és párosítja a műfajt, lenyűgöző fehérségben, a kialakult kereskedési kártya elvvel. Csak a kissé nehézkes bejutás és a még éretlen egyensúlyozás vonzza a negatív figyelmet. A Witcher és a műfaj rajongói habozás nélkül lecsaphatnak!

Mi az a Thronebreaker: A Witcher-mesék? Izometrikus szerepjáték műfaji keveréke a The Witcher világában játszódó gyűjthető kártyaharcokkal párosítva
Platformok: PC (GOG)
Tesztelve: PC-n Intel Core i7-7700, 16 GB RAM, GeForce GTX 1080
Fejlesztő/Kiadó: CD-Project RED / CD-Project
Kiadás: 2018. október 23