Pathfinder: Kingmaker tesztben
Az orosz Owlcat Games fejlesztő The Pathfinder: Kingmaker, amely 2017 júniusában jelent meg a Kickstarteren, olyan műfaji slágereket próbál legyőzni, mint a Pillars of Eternity vagy a Divinity: Original Sin 2. A klasszikus Baldur's Gate lehetséges utódjaként alkalmazza a szabályokat. az azonos nevű toll-papír szerepjáték. Ez különösen érdekessé teszi a Pathfinder: Kingmakert a veterán szerepjátékosok számára, mivel a rendszer az oldschool szerepjátékokra, az úgynevezett CRPG-kre (Classic Role Playing Games) épül. De az Owlcat Gamesnek sikerült felvennie a versenyt a Baldur’s Gate-tel az új címével, vagy ez csak egy a sok utánzó közül, akiknek hiányzik egy bizonyos „valami”?
Látszólag végtelen lehetőségek
Pathfinder: Kingmaker a szerepjáték számos bevált elvét használja: A játék a saját hősöd megalkotásával kezdődik; előtte a leendő kalandor eldöntheti, hogy melyik nehézségi szinten akar játszani a játékkal. Itt hét szint közül választhatsz, amelyek közül az egyik a „Custom” mód, amelyben szabadon eldöntheted, hogy a játék egyes aspektusai mennyire nehezek. Ezek a beállítások később is módosíthatók. A keménységi fok kiválasztása után végül kiválaszt egyet az előre gyártott karakterek közül, vagy létrehozza saját hősét. A karakterszerkesztőben számos verseny áll rendelkezésre, amelyek személyre szabhatók. Bár a főszereplő optikai részének választási lehetőségei meglehetősen csekélyek, az osztályok annál változatosabbak.
Mondja és írja, hogy a Pathfinder: Kingmakerben 14 osztály van, mindegyik három-három szakterülettel. A leendő hőssel ellentétben a társak osztályait előre rögzítik. Ezen kívül vannak olyan presztízsosztályok, amelyekben öt tehetségponttal lehet fogadni az ötös szint elérése után. A csoportosítást követően a szerepjáték jellemző pontjait osztja ki főszereplőjének a tulajdonságok és képességek alapján. Két egyedi képesség is elérhető, amelyeket tetszés szerint hozzárendelhet a kalandorhoz. A tapasztalatlan játékosok nyomon követésének elősegítése érdekében minden kiválasztott osztályhoz vannak jelzők, amelyek segítenek megérteni, hogy az egyes csoportokhoz mely tehetségek, tulajdonságok vagy képességek a legmegfelelőbbek. Választásodtól függően lehetőséged lesz varázslatokat, háziállattársakat, sőt különböző isteneket is beállítani, amelyekben a hős hisz. Az is érdekes, hogy a játékos, ellentétben más szerepjátékokkal, választhat egy attitűd, amely többé-kevésbé mélységet ad a főszereplőnek. Ez kiindulópontként szolgál, de a meghozott döntések függvényében változhat a játék során.
A karakteralkotás fázisában világossá válik, hogy a Pathfinder: Kingmaker erősen orientálódik a toll-papír modelljére. Ezen persze az RPG újoncok felháborodhatnak, ugyanis a játékos már az elején rengeteg információval szembesül. Itt sem segít a nagy és részletesen leírt enciklopédián semmin. A probléma az, hogy újoncként, de részben tapasztalt műfaji veteránként is semmi közöd a tehetségekhez, adottságokhoz, képességekhez, ami sok zűrzavart okozhat.
A kiszsoldostól az uralkodó királyig
Pathfinder: A Kingmaker nem találja fel újra a kereket. A bevált szerepjáték stílusnak megfelelően izometrikus perspektívából látod a játék világát, és irányíthatsz akár hat kalandozóból álló csoportot. A játék egy nagy és gyönyörű játékvilágot kínál, amely nem csak animált, hanem sokféle forgatókönyvön keresztül virágzik. A világtérképen egy ideiglenes asztali figurával mozgathatod a kalandozóidat pontról pontra, és gyakran támadják meg rablók vagy más mágikus lények. Többek között a folyami birodalmak hatalmas részét átszelő játékrészek városok, kazamaták, falvak és egyéb helyszínek széles választékát kínálják, amelyek mindegyike szorosan összefonódik a cselekménysel, és mindenekelőtt kiegészíti a játékot a részletességgel. mégis egyszerű vizuális megjelenés.
Egyszerű zsoldosként felbérelnek, hogy megszabadítsd a Rablóföldet egy banditák csoportjától, megdöntsd rablókirályát, és új báró legyél. Ám az embert nem csak a környező országok fenyegetik, hanem egy másik rivális is, aki szintén a beígért címre vágyik. Ezenkívül a Pathfinder: Kingmaker egy meghatározott időkorlátozással sokkal érdekesebbé teszi az első játékórákat, még akkor is, ha ez alaposabban megvizsgálva túlságosan nagyvonalúnak tűnik. Ez azt jelenti, hogy a játékosnak elegendő ideje van az összes mellékküldetés végrehajtására anélkül, hogy igazán stresszbe kerülne.
A Pathfinder: Kingmakernek sikerült a szerepjáték és az építőjáték sikeres keverékét létrehoznia, ami nem csak olcsó kiegészítője a meglévő játéknak, nem, a királyság menedzselése jól átgondolt. A jogosan megérdemelt földet a játékos maga kezeli. Így a saját tróntermében különféle dolgokban dönthet – az apró vitáktól a játékot megváltoztató találkozásokig, itt minden benne van. Túl gyakran a játékosnak magának kell kezdeményeznie, és neki kell állnia, hogy maga oldja meg a problémákat. A teljes küldetéssorokat általában Kingdom módban teljesítik, és hosszas tervezés után epikus főnöki csatákkal zárulnak, amelyek az egész királyságot érinthetik. A trónteremben zajló közönségekkel további események is hozzáadódnak. Ezek két kategóriába sorolhatók: Lehetőségek és problémák. Míg az előbbi kudarcainak nincs negatív hatása, addig az utóbbiak kudarcai hátrányosan érintik a báróságot és annak értékeit, mint a közösség, a hűség, amelyek jelentősen csökkennek. Mindezen kihívások elsajátításához a királynak számos tanácsadói helye áll rendelkezésére, hogy társokat vagy NPC-ket jelöljön ki az uralkodó képviseletére különféle ügyekben. Ezek is az Útkereső szabályai szerint gördülnek, így érdemes ezekre a helyekre a legmegfelelőbb követőket kiválasztani – de csak addig, amíg osztják az uralkodó nézeteit. Ha nem ez a helyzet, akkor a játék során konfliktusok léphetnek fel a saját sorokban.
A városok, falvak és a királyság fővárosának építésével pontok felhasználásával a játékos növeli báróságának értékeit. Az egyik érték, amelyre különös figyelmet kell fordítani, a stabilitás. Ezt nehéz növelni, és legjobban a szomszédos házak közötti szinergiákkal növelhető. Ha a stabilitás nulla alá csökken, a játék véget ér – Game Over. Természetesen kibővíthető az uralkodó királysága is, ami általában a küldetésekhez kapcsolódik. Fokozatosan több NPC vagy épület aktiválódik. Nem ritkán ritka tárgyakat vagy bónuszokat kínálnak a királynak. Az eredmény érdekes változás az adminisztráció és a hős kalandokkal teli élete között. Ha a betöltési idők meg is szakítják a játék menetét, ezek a kényszerszünetek általában tele vannak érdekes háttérinformációkkal, amelyekre az enciklopédiát lapozgatva valószínűleg aligha találkozna az ember.
Ez az átkozott kocka…
A kényelmes várostervezés még nem elég, mert a Pathfinder: Kingmaker ezen részével ellentétben a harcok hidegek és könyörtelenek. Ha ravaszságon, diplomácián vagy megfélemlítésen keresztül nem találsz kiutat a csatából, a játékos könyörtelenül szembesül annak következményeivel. A Pathfinder: Kingmaker harcai szinte igazságtalanok. De miért majdnem? A Pathfinder által elfogadott szabályok a kockák dobására szolgálnak minden egyes akciónál. De a játék nem kiegyensúlyozott, nem, igazságos – csak irgalmatlanul igazságos. Az ellenfél legcsekélyebb előzetes ismerete is hihetetlen előnyt jelenthet. Gyakran előfordul tehát, hogy utazás előtt fel kell készülnöd és érdeklődni kell a kazamatákról, hogy épségben visszatérhess. A legtöbb ellenfélnek van gyenge pontja, és ezt a játékosnak kell kiderítenie. Miután felfedezték, a játék szünetel, és lehetősége van ennek megfelelően elhelyezkedni, vagy reagálni az ellenfelekre. Még csatában is bármikor megszakíthatod a játékot a szóköz megnyomásával. Ha megtörténik, hogy egy társ meghal, drága feltámadási varázslatokkal vissza lehet vinni az élők birodalmába. Ha nem, akkor halott marad.
Ha nincs kedve egy kemény szerepjátékhoz játszani, akkor néhány változtatást kell végrehajtania a nehézségi szinten. Ennek az az oka, hogy a tisztességes kockadobás az ellenfelek és a játékosok egyenlő esélyeivel néha igazságtalannak tűnik. Az Adventurer Group még normál játék közben is csak kisebb sebzést szenved el, és szerencsésebb a kockával, de a Pathfinder: Kingmaker több mint nehéz. Harcban a játékosnak lehetősége van arra, hogy minden csoporttagot szabadon irányítson, vagy hagyja őket önállóan harcolni. A nagyobb csaták általában nagyon részletes, sikeres, de néha zavaros csatához is vezetnek. A folyamatos szünet lehetősége jól ellensúlyozza ezt. A kalandor tehát még a varázslatok és effektusok legnagyobb tűzijátékában is áttekintést kaphat. A klasszikus toll- és papírszabályok döntenek a közvetlen harc sikeréről és kudarcáról. A kockát támadásra és védekezésre dobják, és ez azt mutatja, hogy a játék kegyes is lehet. Az ellenfél számos kritikus sikere ellenére a szerencsefaktor biztosítja, hogy a játékos továbbra is meg tudja őrizni a küzdelmet. Természetesen ki is kapcsolhatja, de ahogy már mondtuk: A papíron való fair nem mindig tűnik elég igazságosnak a játékban. A Pathfinder: Kingmaker kiemelkedő összetettsége oly módon állítható be, hogy a szerepjátékos kezdőktől a régi veteránokig mindenki jól érezze magát.
további!
Bár a Pathfinder: Kingmaker „hivatalosan” csak 40 óra játékidőt kínál, ennek ellenére ennek több mint kétszeresére becsülhető, amíg el nem éri a különböző végeket. A visszajátszás értéke óriási. Ez nem csak a különböző kilépéseknek vagy akár a különböző effektusoknak köszönhető, amelyek a játékos királyságbeli tetteit tükrözik, hanem a hős mély társainak is. Ezek a döntéseiktől és tetteiktől függően eltérően viselkednek ezzel szemben. A Pathfinder társai: Kingmaker ragyog a komplexitásukkal. Mindegyikük, valamint más fontos NPC-k teljesen angol nyelvűek. De ne aggódj, a német feliratok használhatók, a valósághű és jól beállított karakterek pedig igazán vonzzák a szemet. A szeretettel megzenésített személyiségeket gyönyörűen kíséri egy középkori hangsáv. Ez nem csak jól hangzik, hanem szinte tökéletesen kiegészíti a festői játékvilágot. Ezen kívül a játék még változó évszakokat és időjárási rendszert is kínál, ami még jobban növeli az élővilágban való élet érzését.
FAZIT
Pathfinder: Kingmaker megmutatta, hogy még a hírhedt Baldur’s Gate is képes szembeszállni a versenyekkel. Az Owlcat Games fejlesztői jó munkát végeztek, és a címük már néhány óra elteltével magával ragadott. A mély karakterek és a kiterjedt játékvilág miatt egyre jobban a szívemhez nőtt. És nem csak ettől van igaza az Owlcat Gamesnek: az amúgy is kiemelkedő szerepjátékot tökéletesen kiegészíti a királyság adminisztrációja, ami nem csak egy félkegyelmű funkciónak tűnik, hanem inkább egy teljes funkciónak. Pathfinder: A Kingmakernek így sikerül ügyesen összefonnia a szerkezetet és a szerepjátékot. Hihetetlen az az érzés, hogy felelősséggel tartozunk az egész királyságért, és olyan döntéseket hozunk, amelyek tartós hatással vannak a királyságra. Minden lépés, bármilyen kicsi is, nagy hullámokat kelthet. Csak néhány következmény a sok következmény közül, ha azt látjuk, hogy az emberek meghalnak saját tetteik miatt vagy társaik elfordulnak a játékostól, és a saját útjukat járják. Bár az összetettség ijesztő és gátlásos lehet néhány újonc szerepjátékban, a számtalan nehézségi beállítás biztosítja, hogy mindenki átélje a saját egyéni kalandját. Annak ellenére, hogy a Baldur’s Gate továbbra is veretlen király, a Pathfinder: Kingmakernek biztosan nem kell a „nagyok” mögé bújnia, hanem kiérdemelte magának a dobogós helyét.
Mi az a Pathfinder: Kingmaker? Komplex CRPG, amely az azonos nevű tollan és papíron alapul.
Platformok: PC
Tesztelve: 1.0.9-es verzió PC-n Intel Core i7-6700HQ, 8 GB RAM, GeForce GTX 960M
Fejlesztő / Kiadó: Owlcat Games / Deep Silver
Kiadás: szeptember 25. 2018
Link: Hivatalos honlapján
