Visage – játszott

Félelem. Mint egy parazita, az idegeimből táplálkozik, megbénítja a testemet, jeges hidegben lefagyaszt minden racionális gondolatot. Mit tettem? Hogy kerülhettem ebbe a rémálomba? Elvesztem a sötétben. Szívverésem monoton ritmusa és a ziháló légzés zörgő hangja kíséri. Érzem a szívem hevesebben ver, a fejemben egyre nagyobb a nyomás. Ez a zihálás, ami felszakítja a csendet, nem az enyém. Már jó ideje nem mertem levegőt venni. Hirtelen hallom ezt a szörnyű lélegzetet, amint csoszogó kis lépésekkel felém mozdul. A fényképezőgépemért nyúlok, hátha a villám felfedi a borzalmat a sötétben. Egy gondolat, amiért keservesen fizetnem kell…

A legendák létrehozzák a halált

A legendák halált teremtenek, így mondják. Talán ezért P.T. még mindig kísérti azoknak a fejét, akiknek volt szerencséjük játszani. 2014-ben Hideo Kojima és Guillermo del Torro bejelentette a Silent Hills-t egy mára legendássá vált Playable Teaser formájában. Az ego szemszögéből egy házat fedezhettünk fel, amelynek belsejében szörnyű lények kísértik. Művészetük két mesterének ügyes irányítással és átgondolt trükkökkel sikerült szembesíteni bennünket egy eddig ismeretlen félelemérzettel. A rajongók csalódása még nagyobb volt, amikor a Silent Hillst felvették a Kojima és Konami közötti nézeteltérések után.

Bár soha nem fogjuk tudni élvezni a Silent Hills borzalmait, P.T. reanimálta a nemrég porosodott horror műfajt. A Layers of Fear és az Outlast számomra a valaha volt legjobb horrorfilmek közé tartozik. Akár a P.T. nélkül lett volna? Ebben a formában kétségbe vonható, az elmúlt napokban lehetőségem volt egy pillantást vetni a következő szellemi örökösre Silent Hillsre: Visage-re. Hat órás pokoljárás után biztos vagyok benne, hogy itt nem csak egy újabb horrorjátékkal volt dolgom, de talán a műfaj leendő királyával.

A szellem és a sötétség

A Visage Early Access verziójában a kész verzió négy fejezetének egyikét tapasztaljuk. Bár természetesen még mindig nagyon korlátozott, a „Lucy's Chapter” nagyon intenzívnek bizonyul. Tehát az elején egy hármas gyilkosságnak és a gyilkos öngyilkosságának lehetünk tanúi. Másodpercekkel később egy sötét folyosókkal és hátborzongató zajokkal teli házban ébredünk.

Visage lassan bontakozik ki rémületéből. Előfordul, hogy egy villanykörte kidurran, a TV magától bekapcsol, vagy rajzok jelennek meg a falakon, ahol nem sokkal korábban nem voltak. A tény, hogy a sok ilyen helyzet véletlenszerűen jön létre csodálatosan kiszámíthatatlanná teszi a Visage-élményt. A mindent eluralkodó sötétség nem feltétlenül könnyíti meg a helyzetünket. Ha karakterünk túl sokáig áll a sötétben, elveszti mentális stabilitását – küldi üdvözletét Cthulhu. Minél instabilabb a mentális állapotunk, annál hevesebbek az események a házban, és annál veszélyesebbé válik a természetfeletti jelenlét, amely a huncutságát hajtja benne. Szerencsére mindig találsz öngyújtót, hogy legalább a kezed a szemed elé láss. A fejezet későbbi szakaszában egy régi, vakuval ellátott fényképező is felfedezhető. Ez az átkozott rész felelős néhány legkellemetlenebb és ijesztő pillanatok, amiket egy horrorjátékban éltem át hosszú ideje. El sem tudod képzelni, mekkora horror lehet a másodperc töredéke alatt.

A Visage egy nagy mozit nyit meg nagyszerű fény és árnyék légkörében. A részletesség szintje is elképesztő: ha ránézünk egy tárgyra, régi ujjlenyomatokat láthatunk a fény visszaverődésében. A Visage színpadra állításakor bebizonyítja, hogy a jó horror is lehet finom. Ha például csak harmadik alkalommal veszi észre, hogy valami az ablakon belülre néz. Vagy egy kis bújós játék a gyerekeknek egy rövid pillantás után hirtelen máshol ül, mint korábban. Pontosan ezek az apró pillanatok olyan pontossággal ütötték meg a szorongásos központomat, amit már régóta hiányoltam.

Visage történetét – legalábbis az Early Access-ben – a környezetén keresztül meséli el. Teljesen világossá válik, hogy tragédia történt, amely egy családot mély traumába sodort. De biztos vagyok benne, hogy a kész verzióban kapunk még néhány történetrészletet. Tehát vannak olyan szobák, amelyekbe a Visage jelenlegi verziójában még nem tudunk belépni. Abban is biztos vagyok, hogy a kész játékban nem fogjuk megtapasztalni a fejezetet egy az egyben színrevitelében, mint most. Az Early Access-ben található rész egyébként nagyjából 4-6 óra alatt készült el, a későbbi teljes verzióhoz összesen négy fejezetet ígérnek a fejlesztők körülbelül 20 órás játékidővel.

Ennek eredményeként

Már jó ideje követem a képzet fejlődését. Az olyan játékok nagy rajongójaként, mint a Layers of Fear vagy az első Outlast, úgy tűnt, hogy a Visage pontosan abba az irányba halad, amit egy ilyen műfajú játéktól vártam. Erős hangulat és horror a Jump Scares-on túl. A Visage-nek is vannak ilyen ijesztő pillanatai, de ezek nem inflációsak, és általában olyan jól vannak elhelyezve, hogy újra és újra megfáznak. A ház családjának vagy az ott kísért entitásnak a sorsát övező rejtély jól látható, de jelen változatban még nem tisztázott teljesen. A Visage jelenlegi formájában már hosszú idők legfélelmetesebb és legszebb pillanataival szembesített. Imádom a Layers of Fear-t, de a Visage-ben megvan az, ami ahhoz kell, hogy a horror műfajában az új elsőszámú legyen. Egy utazás a poklon keresztül, és nagyon várom!

• Mi az a Visage?: Horror játék a P.T. szellemében. Silent Hillsbe
• Platformok: PlayStation 4, Xbox One, Microsoft Windows
• Tesztelve: PC Intel Core i5-4440, 8 GB RAM, GeForce GTX 750
• Fejlesztő/Kiadó: SadSquare Studio / SadSquare Studio
• Kiadás: 2018. október 2. (korai hozzáférés)