Filmkritika: A diótörő és a négy birodalom

Vége a Halloweennek, így hamarosan itt a karácsony! A fesztivál abszolút szerelmeként pedig nem is kaphatnék jobb kedvem hozzá, mint egy megfelelő filmhez – főleg ha Disney-filmről van szó! A két rendező, Lasse Hallström és Joe Johnston mer belevágni a Diótörőről és az Egérkirályról szóló, amúgy is számosan értelmezett történetbe, de egy érdekes csavarral kihagyják, és így egy olyan filmet alkotnak, amely a többi karácsonyi klasszikus mellett is megtekinthető!

TARTALOM

A Stahlbaum család számára az első karácsony a közelmúltban elhunyt édesanyja nélkül. Főleg a középső lánya, Clara szenved sokat ettől a veszteségtől, mivel kettejük érdeklődése közös volt a viktoriánus kor feltörekvő technikája iránt. Szenteste a három gyermek különleges ajándékot kap, amelyet szeretett édesanyjuk hagyott. Clara egy lezárt tojás alakú tárgyat kap egy dobozban, amelyen a „Minden benne van, amire szükséged van” rejtélyes üzenet. De egy kulcsból minden nyom hiányzik – a speciális zárat pedig nem lehet feltörni. Elhatározza, hogy magával viszi a tojást különc keresztapja karácsonyi partijára, mert segíthet neki megoldani a lezárt tárgy körüli rejtélyt.

Ahogy a bulin a bezárt tárgyról faggatja keresztapját, elkezdődik az ajándékok kiosztása – Clara kérdései még nem válaszoltak. A kert közepén egy nagy fán színes feliratos zsinórok mutatják az utat az ajándékokhoz. Clara követi aranyhúrját, és hirtelen a Négy Királyság világában találja magát. Odaérve a lánynak nemcsak a kulcsot kell megtalálnia, hanem meg kell mentenie a varázsvilágot attól, hogy a gonosz gyömbér anya és csatlósa, az egérkirály uralma alá kerüljön.

Clara (Mackenzie Foy)

KRITIKUSOK

Nagy karácsonyrajongóként már felfaltam a Diótörő sztori néhány variációját. De a Disney-féle Der Nussknacker und die vier Reiche (A diótörő és a négy királyság) új életet lehel a történetbe azáltal, hogy az E.T.A. eredeti novelláját veszi át. Hoffmann „Der Nussknacker und der Mausekönig” (A diótörő és az egérkirály) és a jól ismert balett, amelyet Piotr Iljics Csajkovszkij modellként zenésít meg, és eredeti módon folytatja a történetet.

A Diótörő és a Négy Királyság egy csodálatos karácsonyi film, amely varázslatos világot teremt pazar képekkel és hátterekkel. Az animációk csodálatosak, különösen a 60 000 egyetlen egérből álló egérkirály hagy formáló benyomást. A jelmezek csak a részletekre figyelnek, és felismerhetően tükrözik a különböző birodalmakat. A Keira Knightley által megtestesített cukortündér olyan parókát visel, mintha vattacukorból lenne a haja – tökéletes a Naschwerkland régense. Illetve a virágország régensének, az Eugenio Derbez által ábrázolt galagonyának a jelmeze tetőtől talpig megfelelően virágokkal és levelekkel van díszítve.

Az egyik pont, ami gyerekkoromban mindig is zavart a Disney-filmekkel kapcsolatban, az az volt, hogy a legtöbb női főszereplőt viszonylag tehetetlennek ábrázolták – a tipikus „leányka bajban”. De Clara egyáltalán nem felel meg ennek a klisének. A viktoriánus kor körülményei szerint ez nem az, ami megfelelne a korszak klasszikus nőképének. Nem vágyik a társasági eseményekre, de – édesanyjához hasonlóan – nagy érdeklődést mutat a tudomány iránt. Különösen szereti a mechanikát és a fizikát, és Clara nem fél attól, hogy ezeket az elveket használja kalandjai során. Szerintem nagyon jó, hogy a Disney magabiztos, erős lányok képét közvetíti nézőinek.

Clara (Mackenzie Foy) és Phillip (Jayden Fowara Knight)

A Diótörő és a Négy Királyság nagyszerű színészek bandájával lovagolhat – Morgan Freemantől és Helen Mirrentől Keira Knightleyig. De főleg ez utóbbit nem igazán tudom megkedvelni a filmben, túl élesnek tűnik az én ízlésemnek – magyarul azt mondanám, hogy "over the top". De ez a kis mínusz pont nem vonhatja el a figyelmet arról, hogy az egész szereplőgárda színészi teljesítménye folyamatosan jó volt, különösen a fiatal Mackenzie Foy-é, aki színészi alakítása révén Clarát összetett karakterré varázsolja. Matthew Macfadyen a sajnos nagyon kis szerepben is kiemelkedő Clara gyászoló apjaként. Macfadyennél mindig emlékszem a mondásra, hogy „a kinézet többet mond ezer szónál”, mert pontosan ezt csinálja újra és újra – igazából nincs is szüksége szavakra, de az arckifejezésével és a szemével képes átadni a megfelelő érzést. egyedül.

Csajkovszkij Diótörő szvitje az egyik abszolút kedvenc zenei darabom, és valószínűleg a karácsonyi filmek leggyakrabban használt filmzenéje. A Disney úgy döntött, hogy az orosz zeneszerző által megalkotott témákat veszi alapul hangsávjukhoz, de új külsőt ad nekik, többek között az ismert zongoraművész, Lang Lang révén. A filmhez balettszám is került, amely a négy birodalom kialakulásának történetét meséli el.

KÖVETKEZTETÉS

A Diótörő és a négy királyság remek újraértelmezése a Diótörő ikonikus történetének, és már tudom, hogy ez a film személyes klasszikus lesz, ami minden évben – Kevin mellett – Egyedül otthon, Buddy – A karácsonyi manó és a Mikulás – Egy szép ajándék, látható lesz a tévémben. A film persze kicsit „giccses”, de tökéletesen sikerül gyermeki karácsonyi hangulatot kelteni. A családok, a Disney-rajongók és a karácsony szerelmesei élvezni fogják a filmet – ha kedvenc karácsonyi filmje a Die Hard, akkor inkább nézzen valami mást.