Cthulhu hívása tesztelés alatt

A francia Cyanide Studios fejlesztő mer felvállalni H.P. Lovecraft és szembesít minket a Call of Cthulhuban a nagy öregek sötét nyüzsgésével. A népszerű Toll és papír szabályait követve elkísérjük a megbukott és alkoholista nyomozót, Edward Pierce-t szürreális alászállásán az őrület mélységeibe. Hogy megoldja a Hawkins család furcsa halálát, Sötét szigetre megy. Amit Edward Pierce nem tud: a sziget és lakói szörnyű titkot rejtenek: Ph’nglui mglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn – R’lyeh-i házában fekszik és álmodik a halott Cthulhu!

Az álmodozó halottak

Boston, 1924. Edward Pierce nyomozó, akit az első világháború borzalmai vonzanak, az alkoholban próbál menedéket találni traumái elől. Éjszakáról éjszakára, rémálmok gyötörve, az erőszak képeiből követelőző suttogás száll fel a háborús veterán szellemében. Melankóliájában Pierce elutasít minden olyan parancsot, amely nem múlja felül a fejében rejlő borzalmakat. Ez megváltozik, amikor rábízzák a Hawkins család furcsa esetét. Az egész család meghalt egy rejtélyes tűzben. Az események középpontjában egy baljós festmény. Az ismeretlen entitások hívására és a szakmai kíváncsiságtól vezérelve a megtört férfi Sötét szigetre indul, hogy választ kapjon olyan kérdésekre, amelyeket soha nem szeretett volna feltenni. A Call of Cthulhu története egy valóra vált álom minden H.P. szerelmese számára. Lovecraft történetei. Itt az ember bizonyos motívumokat másolás nélkül használ fel, és önállóvá fejleszti őket. A Dark Islanden találhatunk utalásokat vagy kisebb idézeteket, amelyek a Cthulhu-mítosz eseményeire utalnak. Naplójában Pierce többször is feljegyzi gondolatait releváns eseményekről vagy jelentőségteljes tárgyakról. Az ebből kinyerhető információk érdekes magyarázatokkal és hátterekkel szolgálnak. Bár ezek nem feltétlenül szükségesek a keretrajz megértéséhez, sokkal mélyebbé teszi az eseményt.

Minden jó Cthulhu-történet szíve az emberi szembenézés olyan igazságokkal, amelyeket nem tud megérteni vagy feldolgozni. Edward Pierce-szel egy olyan szereplőt mutatunk be, aki az első világháború terrorja miatt már elvesztette racionális elméjének bizonyos aspektusait, és ezért potenciálisan fogékony a mítosz tanításaira. Ez a tény azonban nem teszi őt tehetetlen áldozattá. Pierce intelligens, céltudatos és teljes mértékben hajlandó megfejteni a Hawkins család szörnyű tűzhalála mögött meghúzódó szörnyű rejtélyt. Erre az együgyűségre azért is szükség van, mert a Call of Cthulhu története jól meg van írva. Bár nem kínál nagy tempót, remek példaképeihez hasonlóan tudja, hogyan kell a hangulatával sok feszültséget felépíteni. Legyen szó a sziget lakóival folytatott beszélgetésekről vagy a Dark Island általános hangulatáról. A trailerek alapján azt hittem, hogy a Call of Cthulhu cselekménye főleg egy elhagyatott kastélyban játszódik majd, de tévedtem. A Call of Cthulhu nagyon változatosnak bizonyul helyszíneken. A történetben nagyon jó történetcsavarok is vannak, amiket ebben a formában abszolút nem láttam. Ez kellemes lendületet ad az egésznek, és azt az első osztályú érzést adja, mintha egy természetfeletti detektív noir történetben lennénk.

Az őrület mint státuszszimbólum

A Playfully Call of Cthulhu egy szerepjátékos kalandjáték. Egó-szempontból felfedezzük a környéket, tárgyakat gyűjtünk és kisebb, de részben szépen trükkös rejtvényeket oldunk meg. Alkalmanként bűnügyi helyszíneket vizsgálunk, és eseményeket rekonstruálunk. A ritka creep részek sajnos kissé kiforratlanok, és az idegeimre mentek, annak ellenére, hogy szeretem a Ganre of the creep játékokat.

Időnk nagy részét emberekkel készített interjúkkal töltjük. A Call of Cthulhu feltűnő emlékeztető Dontnod vámpírjára. A párbeszédablak segítségével különféle lehetőségek közül választhatunk. A lehetséges állapotértékektől, a korábban lefolytatott párbeszédektől vagy a már felfedezett tippektől függően a beszélgetések további lehetőségekkel bővülnek. Ellentétben Jonathan Reid kalandjával, a párbeszédek soha nem unalmasak, mert mindig kontextushoz kötődnek. Minden beszélgetéssel mélyebbre merülünk a Dark Island körüli rejtélyben. Így a sok csevegés ellenére mindig motivált maradsz. Edward Pierce és Dr. Jonathan Reid egyébként nem csak nagyon hasonlítanak egymásra, de ugyanazt a hangszórót is megosztják a brit Anthony Howell-lel.

Edward Pierce-nek számos értéke van: nyomozás, orvostudomány, pszichológia, erő, okkult és őrültség/stabilitás. Ezen értékek mindegyike több lehetőséget ad a párbeszédekben vagy a környezetünkkel való interakció új módjaira. A nagy erőérték például lehetővé teszi, hogy nehéz akadályokat emeljünk fel, míg a kiterjedt orvosi szakértelem lehetővé teszi a sérülések diagnosztizálását és kezelését. Minden érték javítható a szerzett tapasztalati pontokkal. Ez alól kivételt képez az orvostudomány és az okkultizmus, amelyen csak megfelelő szakirodalom tanulmányozásával lehet javítani. Az őrület minden természetfeletti konfrontációval nő, ez stabilitás elvesztéséhez vezet, és Pierce-t fogékonyabbá teszi Cthulhu tanításai iránt.

Technikai ijesztő

A Call of Cthulhu iránt a története és a karakterek miatt érzett szerelmem mellett még mindig azt kell mondanom, hogy a Hawkins család furcsa esete nem nyer díjat, ha technikáról van szó. Sajnos a grafika messze elmarad a mai szabványtól. A figurák esetlen animáltak, a mozdulatok természetellenesnek tűnnek, az arckifejezés pedig alig létezik. A környezetek ijesztő-gyönyörűek, tematikailag kiválóan funkcionálnak, de a legszebb köd sem tudja elrejteni a sáros textúrákat.

A vezérlés működik, de nagyon szivacsosnak tűnik. Ami a menünavigációt illeti, a Call of Cthulhu kényelem nélkül működik. Az egyes ablakok nagyon zavaróak. Gyakran kell végigkattintani a különböző oldalakon, amíg a kívánt menüablak a szeme előtt meg nem jelenik. A hang viszont jó. A hátborzongató kotta, a zavaró hangszőnyeg és a motivált (angol) hangszórók kellemes hátborzongató hangulatot teremtenek.

KÖVETKEZTETÉS

Mit mondhatnék? A Call of Cthulhu valóban nem egy szép játék. Főleg ami a technológiát illeti, az messze elmarad a mai lehetőségektől. A grafika elavultnak tűnik, a kezelőszervek pontatlanok, a menüben való navigáció pedig pokoli – és mégis beleszerettem ebbe a játékba. A Call of Cthulhu szíve a megfelelő helyen van. Nagy rajongója vagyok H.P. munkájának. Lovecraft és a Pen and Paper lelkes játékosa. A világűrből származó gonoszságról szóló történeteknek, ami teljesen meghaladja az emberi felfogást, megvan a maguk varázsa. A Call of Cthulhu is magán viseli ezt a varázst. A körülbelül hét órán át tartó történetet egy ülés alatt végigjátszottam, mert a sok feszültség miatt nem tudtam elszakadni a konzoltól. Természetesen a játék alapelve biztosan megfelel neked, de szerintem nagyszerű volt. Hosszú ideig tényleg az volt az érzésem, hogy egy ügyben nyomozok. Ha néhány gyengeséggel együtt tudsz élni, akkor egy-két téli éjszakán keresztül nagyon jól fogsz szórakozni a Call of Cthulhu-val.

Mi az a Call of Cthulhu?: Szerepjátékos kaland H.P. szellemében. Lovecraft.
Platformok: PlayStation 4, Xbox One, Microsoft Windows
Tesztelve: PS4 Pro
Fejlesztő / Kiadó: Cyanide Studio/ Focus Home Interactive
Kiadás: 2018. október 30