Diablo III – Eternal Collection tesztelés alatt

Ha egy közös hobbiról beszél vagy ír, az ismerős információkkal való összehasonlítás jó módja annak, hogy időt takarítson meg, és lehetővé tegye a hallgatók/olvasók számára a gyorsabb kezdést. A számítógépes és videojátékok területén ezért az (új) címeket gyakran hasonlítják össze a műfaji méretekkel, hogy gyorsabban megmagyarázzák a játékmenetet és a játék irányát. Ha a klasszikus Dungeon Crawlerről van szó, a Diablo sorozatot a népszerűségének megfelelően használják – különösen a jelenlegi, bár már nem teljesen új, Diablo III-at. Tehát mit csinál egy szegény játékszerkesztő, ha magáról a műfajról van szó, amely már elérhető a Nintendo's Switch-re? Hasonlítsa össze a Diablot a Diablo-val? Miért ne…

A szuperlatívuszokat manapság nagyon gyakran inflációsan adják oda, de az biztos, hogy a Diablo III sokak számára a „legjobb” dungeon crawler – jelenleg és/vagy még mindig -; amelyhez a műfaj minden más képviselőjének meg kell mérnie magát. De ez nem volt mindig így. A 2012 eleji PC-s megjelenés emléke még ma is traumatikus visszaemlékezéseket okoz a játék veteránjainak. Az egyik fő probléma: az online kényszer. Ennek az volt az oka, mint most is, hogy csak akkor lehet gátat vetni a csalóknak és hackereknek, ha minden karakterprofilt kizárólag online mentünk el. Egyetlen játékban is minden akciót, összegyűjtött tárgyat és felhalmozott tapasztalati pontot központi szerverek felügyelnek, hogy megakadályozzák a pontszámok manipulálását és a csaló szoftverek használatát. A kiterjedt terhelési tesztek és a nagy ígéretek ellenére a szerverek kezdetben nem bírták a játékosok rohamát. A vágy, hogy egy kört lejátsszon, gyorsan elkezdődött, és a félelmetes 37-es hibával ért véget: „A szerverek jelenleg foglaltak. Kérlek, próbáld újra később". Az ilyen technikai problémákon kívül az olyan dolgok is sok hibával jártak, mint a hírhedt Blizzard valódi pénzes aukciós ház, amelyet már régen megszüntettek. De a Blizzard tanult a hibáiból, és fokozatosan azzá vált, ami ma van, és a PC-s játékosok mellett sok PlayStation és Xbox tulajdonos már egy ideje mennyországgá teszi a démonokat.

All in, all in

Most először jött el a Nintendo konzol ideje. A Diablo III – Eternal Collection for Nintendo's Switch már tartalmazza az összes olyan tartalmat, amelyet más platformokon külön kell megvásárolni: az alapjátékot, a Reaper of Souls kiegészítőt és a Return of the Necromancer kiegészítő csomagot. Így összesen hét karakterosztály áll rendelkezésére, hogy lemészárolhassa magát öt, démonokkal teli felvonáson keresztül.

A hét lehetséges osztály lefedi – adott esetben női vagy férfi változatban – a klasszikus műfaji archetípusokat: A barbár kézi harcot keres, és senki sem bánik nagyobb fegyverekkel. A Monk közelharcos is, de többet ér el gyorsasággal, mint tömegével. A boszorkánydoktorok előszeretettel engedik szabadon a szellemeket, az átkokat és a kártevőket az ellenségeikre biztonságos távolságból, és a bűvész túlnyomórészt messziről szabadítja fel az elemek erejét. A démonvadászok lőfegyver- és fegyverarzenáljukat is főleg távolról használják, de szívesen használnak csapdákat és egyéb halálos felszereléseket is. Később a keresztes lovagok és a nekromanták kibővítéssel és kiegészítő csomaggal bővültek. Az előbbi erősen páncélozott, és bízik hite erejében. Utóbbi mindenekelőtt önmagában és az élőholtak seregében bízik, amelyet a mezőre vezethet.

Minden osztály (a megfelelő karakterszinttel) legfeljebb hat aktív támadást/készséget helyezhet el a billentyűkön, és legfeljebb négy passzív képességet tarthat aktívan. Az aktív képességek idővel feloldott rúnákkal is módosíthatók. Összesen több mint 800 képesség közül választhat. De a legtöbb játékos hamarosan megtalálja a játékstílusához legjobban illeszkedő kombinációkat, és nem sok oka van arra, hogy újra bármit is változtasson.

Korábban minden… más volt

A ma játszott Diablo III – függetlenül attól, hogy melyik platformon – tovább fejlődött a játéktechnológiában, és jelentős eltéréseket mutat a 2012-es eredeti verzióhoz képest, valamint részben valódi szakításokat mutat az elődök Diablo és Diablo II-vel szemben. Az elvégzett változtatásokkal, az alapvető attribútumok többszöri cseréjével, a játékelemek és a racionalizált funkciók egyesítésével egész könyvek teltek meg. A karakterattribútumokat nem a felhasználó rendeli hozzá, az osztály archetípusa csak a létrehozott berendezésen és az osztályspecifikus készségek kiválasztásán keresztül szabható meg. A gyógyító bájitalokat, a tárgyak azonosításához vagy a városba való gyors visszatéréshez szükséges tekercseket felesleges erőforrásokká nyilvánították, és egyszerűen standard képességekké alakították át. A cél mindig is az volt, hogy a játékot kezdõbarátabbá, áramvonalasabbá tegyük, és az abszolút alapjátékra redukáljuk: Ölj meg szörnyeket kísérteties környezetben, és (remélhetõleg) gazdag jutalmakkal vigye el õket a következõ csatába.

Még a klasszikus kampánygondolkodást is felpuhították erre a célra. Természetesen normál módon átélheti a játék történetét, nézheti a sorozatokat, legyőzheti a gonoszt, megmentheti a világot. Ezen kívül van még a kaland mód is, ami még a „zavaró tényezőket” is megszünteti. Itt tetszés szerint utazhat az egyes fájlokon, és vadászhat szörnyekre és démonokra. Néhányuk számára érdekes jutalmak járnak tárgyak, arany vagy tapasztalati pontok formájában, amelyeket le kell porolni. Ha ez nem elég, nagyobb kihívások elé nézhet speciális kazamaták formájában, amelyeket csak speciális portálokon keresztül lehet elérni. Emellett rendszeres időközönként új évadok indulnak majd, amelyek átmeneti, sőt esetenként egyedi jutalmakat is kínálnak bizonyos feladatok elvégzéséért.

A kérdés továbbra is fennáll: sikerült-e a koncepciónak ez az egész „egyszerűsítése”? Sokan – és a közel hét év után még mindig jelentős számú játékos – igent mondanak. Mások – néhányan az első óra rajongói – már megbocsátják és valószínűleg soha nem is fogják megbocsátani a Blizzardnak a változásokat. De sajnos nem tudsz mindenkinek megfelelni. Mindenesetre a vásárlók a pénztárcájukkal és a befektetett játékidejükkel beszélgettek, és egyértelműen egyetértenek a fejlesztőkkel – legalábbis ami a jelenlegi végterméket illeti.

Diablo Network vs Battle.net

Ha új játékot indítasz a Nintendo Switch konzolról, a PC & Co.-hoz hasonlóan fogadunk: az aktuális patch megjegyzésekkel (a 2.6-os tesztverzió idején) és az aktuális szezonról szóló információkkal (15). Ami azonban nem történik meg, az a Blizzard's Battle.net bejelentkezés. Ehelyett – de csak online állapotban – automatikusan létrejön a kapcsolat a „Diablo hálózattal”. A Switch verzió – a többi konzolos verzióhoz hasonlóan – a PC-s verziótól eltérően offline használatra is alkalmas.

Amennyire előnyt jelent a Blizzard szervereitől való függetlenség, ez egyben azt is jelenti, hogy nélkülözni kell a platform minden előnyét – barátlisták, chat funkciók, stb. – és még a meglévő fiókot sem lehet a switch-hez kötni. A meglévő hősökön többé nem lehet játszani, nem vásárolhatók meg, illetve nem szerezhetők meg jutalmak, például háziállatok és kozmetikai cikkek, platformonként különválasztva maradnak. A Switch-exkluzív a Zelda gazember Ganondorf által ihletett transzmogrifikációs készlet (vagyis a felszerelésünk egyes részei varázslattal így nézhetnek ki), egy Cucco csirke háziállatként, valamint egy pár (tisztán kozmetikai) szárny a karakterünk számára és egy különleges Triforce keretet a portréjához.

Multiplayer & Switch Online

Csak az útközben gyakran használt switch esetében az online korlátozás abszolút halálos ítéletet jelentene, így nem meglepő, hogy sem az egyjátékos, sem a helyi többjátékos nem igényel internetkapcsolatot. Csak az „igazi” online többjátékosokhoz szükséges internetkapcsolat, és mostanában természetesen tagság a Nintendo fizetős online szolgáltatásában.

Offline és online, akár három barátoddal is harcba szállhatsz: helyileg akár egyetlen kapcsolón lévő osztott képernyőn keresztül, akár négy kapcsolókonzollal, így a TV és a kézi üzemmód is kombinálható egymással. Hihetetlen, de igaz: Az osztott képernyős mód kézi módban is működik, és mind a két játékos játszhat a két JoyCon valamelyikével! A vezérlés – a lecsökkentett akcióbillentyűk miatt – kicsit macerás, néhány kombinációt előbb meg kell tanulni, de így is meglepően jól működik. Legkésőbb azonban, amikor egy játékos kinyitja a készletét, ez zavaróvá válik. Ezért csak a Diablo-Koop elvonási tünetek akut esetekben ajánlott.

KÖVETKEZTETÉS

Be kell vallanom, igazából meg voltam győződve arról, hogy a sok évvel ezelőtt kialakult Diablo-függőségemet már rég legyőzték. Valójában csak a fő játékkal játszottam PC-n, és a bővítést csak végigjátszottam. A hosszú szünet, a cím szinte hihetetlen kapcsolóplatformra való alkalmasságával párosulva, elég volt ahhoz, hogy ismét megragadjon. El tudom képzelni, hogy még néhány látogatást teszek Sanctuarioban, különösen, ha úton vagyok.

Mi az a Diablo III – Eternal Collection? A Dungeon Crawler műfaji király áthelyezése mobil platformra
Platformok: Nintendo Switch
Tesztelve: Nintendo Switch
Fejlesztő / Kiadó: Blizzard Entertainment
Kiadás: 2018. november 02